Kezdjük az elején az életem történetét.
Nem tudom, honnan kerültem Gazdiékhoz. Kicsit több mint egy évvel ezelőtt, egy ronda, nyirkos, esős, iskolábamenős, szeptemberi reggelen egy faluban csöveztem. Mindenkihez odafutottam, aki az utcán jött, de mindenki elkergetett. Így keveredtem a buszmegállóhoz. Ott egy fiú megsimogatott. Állt mellette két lány. Ők is. Aztán a fiú meg az egyik lány elmentek a busszal.
A másik lány szólt nekem, hogy “Gyere!”, nehogy kifussak a busz elé. Okos voltam, szót fogadtam. Annyira, hogy utána is vele mentem. Elkísértem egy erdőszéli házikóig. Ott ő bement a kapun, becsukta, és azt mondta nekem: “Menj szépen haza!”. És eltűnt a házban. Menjek haza? Rendben. Belöktem a kaput a nózimmal, és már ott is álltam az ajtóban. Gazdit választottam! 🙂
Mikor megint kijött a házból, már ott volt vele Anyu. Aki ugyan mindenféle olyan rettenetet mondott, hogy “Nem tudjuk megtartani.” meg “Sok lesz a két kutya meg a macskák” (Macskák? Milyen macskák? Semmilyen macskát nem láttam!), de mire kiértünk a kapunk, már nevet adott nekem. 🙂 Így lettem Lady.
Miután elvittek megnézetni, hogy nincs-e chipem – ami természetesen nem volt – becsuktak egy kisebb elkerített részre, amit úgy hívtak, hogy “virágoskert”. 
Ez nagyon tetszett nekem. Leszámítva a “bezártak” részt 🙂 Még kis házikót is kaptam. És az összes csicsa salátát letiportam! 😀 😀 Vagy kiástam…. 😀
Először azt mondták, hogy ők csak az “idigazdim” lehetnek, és majd elvisz egy egyesület, akik majd keresnek nekem jó helyet.
De én már megtaláltam a legjobb helyet! És balek-gazdikat is! Dehogy megyek én innen el!
Gondoltam, megmutatom nekik, milyen jó házőrző is vagyok, hátha akkor maradhatok. Úgyhogy ugattam. Sokat. Egész nap. Meg egész éjjel is…. Mindent, és mindenkit megugattaaaaam! 🙂 😀
Megérte a sok munka, mert nyilván rájöttek, hogy nálam tökéletesebb kutyát keresve sem találhatnak – hiszen azóta is itt vagyok! 🙂 És már el sem megyek innen. Csak néha a Gazdival meg Pótpapival az erdőbe. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: